Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Küszöbömre kuporodva

, 466 olvasás, Cs Nagy László , 1 hozzászólás

Gondolat

Küszöbömre olykor csak le-leül az élet,
be sem kéredzkedik, nem is kopog.
Mint ki a múltból mindent megértett,
elhalt tanulságokon merengve háborog.

Néha feltekint fénygombnyi madárszemekkel,
homlokán valami tűz felragyog.
Nagyot nyújtózik, akár a reggel,
ráncai közé szorulnak hunyó csillagok.

Furcsa szerzet, a gazdagság rongyos koldusa,
tarsolyában árva szívverések.
Lyukas zsebében temérdek csoda,
morzsányi remény, és szélfútta feledések.

Csak ül görnyedve, némán, csendben hallgatózik,
magunk vagyunk ketten magányosak.
Ő kint, sorsom esőjétől ázik,
én bent esőtlenül, egymáshoz méltányosak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 184
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 215

Page generated in 0.2491 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz