Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Küszöb

, 356 olvasás, Cs Nagy László , 2 hozzászólás

Gondolat

Recseg a küszöb, átlépett számvetés,
árnyéka nőtt a botló köveknek.
Vagyok a négy fal, ablaktalan-ébren, és
csak elfeledett múltam ölel meg.

Kinn ősz botorkál a párás dombokon,
lép a föld félrebillent tengelyén,
dervisként kerengve rólad álmodom,
az ágakon méla, rozsdás-költemény

kapaszkodik az elfeledett nyárba,
lábnyomodba beleolvadt a tegnap,
csak vállamra dőlt árnyéka furcsa,
mint időtlenre lekopott számlap.

Mint dühödt mén, vágtat el a semmi,
minden perc lassan, nélküled pereg le,
csak tárt ajtóm képes észrevenni,
árnyékod hull a reccsenő küszöbre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 25

Page generated in 0.0375 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz