Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tünődős

, 312 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Gondolat

Mert mind lüktető bűvöletben élünk,
vágyunk a szó meghitt varázslatára.
Meglopjuk magunk motyogva: nem félünk,
lelkünkben felzajong a béke,
pedig mindennek megszabott az ára.

Dobbanunk, és ha a nyár meghallaná,
égő katlanná tüzesedne velünk.
Szellőt susogna habcsók felhők alá,
porba térdepelne az árnyék,
hogy kékségbe olvadó napfény legyünk,

összecsillanjon bennünk a tótükör,
fodrot vessenek ölelkező habok.
Ujjaink hegyében záródjon a kör,
ami önmagunkba visszatér,
és ne legyen "nélküled", mi meggyötör.

Ha fizetni kell – tudjuk, mi az ára –,
majd megfizetjük, mibe haltunk bele.
Ujjunkkal szántjuk lelkünk ablakára
a párás, néma üzenetet:
emlékszünk a varázsos éjszakákra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 3
Kereső robot: 23
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · Horváth István


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz