Magamba fojtom, igen, magamba fojtom a szót.
Pedig ha kell, szívem érted minduntalan dalol.
S nézd, bennem marad, magamba fojtom a szót!
Szemem könnyezik, s szívem csak érted dalol.
Mondd majd, kérlek! Igen, csak te mondd nékem!
Szeretsz még, s megcsókolsz, ha én majd kérem?
S nem engedsz el, nem engedsz! Ha menni akarok.
Mert én érted, ha kell, ha kell, bármikor meghalok!
Mondd, hogy mit tegyek! Mond, hogy szeresselek!
Mondd, hogy minden percben melletted legyek!
Mondd, hogy öleljelek s csókoljalak, ha kell!
S szívedet én soha, de soha
Ne engedjem el!
Megjegyzés: 2001. 01. 30.