Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ahogy éltem Ötvenhatot

, 650 olvasás, Marossy József , 2 hozzászólás

Évforduló

Október huszonharmadikán
délelőtt tíz órakor indult a
Kossuth Egyetemtől a városig
a békés felvonulás Debrecenben.

Fehér köpenyben mentek a fiatalok,
Für Lajos, a vezér délcegen legelöl.
Kisdiákként kísértem őket a járdán,
nem mertem messzire, csak a pékségig.

Nem gondolta akkor még szinte senki,
hogy délután fél háromkor halálos áldozat
lesz itt a Rendőrkapitánysággal pont szemben.
Nem tudtuk, hogy Debrecen a Forradalom

első lépcsőfoka, itt kezdődött el minden.
Kevés szenünk volt, ezért hatan aludtunk
egy szobában, hallgattuk a rádiót egész éjjel.
Féltünk, mert Keresztapámat elvitte az AVH

még mielőtt kitört volna a dicső Forradalom
a moziban Csegén előadást tartott a tűrhetetlen
hazai éhezésről és a becstelen állapotokról.
Latinka Sándort, a tanárt kikiáltották kémnek,

pedig olyan jámbor ember volt, mint a mi papunk.
Így indultunk, aztán lőtték a Nagypostát szitává,
majd elszabadult a pokol, dübörögtek a tankok
ki egészen a határig, onnan hamarosan visszafelé.

Iskolába jártunk mi elsősök meg a nyolcadikosok,
a többieknek szerencséjükre szénszünetet rendeltek.
Tüzes nyilakkal lövöldöztünk tankokra, de nem ért oda,
a nagyobb fiúk pisztolyukat és puskájukat rejtegették.

Letörte a túlerő hamar dicsőséges és hősies forradalmunkat,
sokan még Januárban is szervezkedtek, mások a határon
szerencsésen átjutottak, vagy elkapták és börtönbe zárták.
Für Lajosra iskola igazgatóm vezette rá a kegyetlen oroszokat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Évforduló
· Kategória: Vers
· Írta: Marossy József
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 92

Page generated in 0.1071 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz