Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: A teszt

, 420 olvasás, Frekventor , 9 hozzászólás

Kaland

Az ötvenes évek elején jártunk, a tudomány rohamléptekkel formálta világunkat, ekkortájt született egy csomó felfedezés, legtöbbjét nem lehetett személyhez kötni, különféle „teamok” valósították meg. Rosswelről és a titkos támaszpontról még senki sem hallott, de a bázis létezett, széles látókörű tudósokat gyűjtöttek ott össze szűk látókörű katonák és politikusok. Egy „lezuhant” űrjárművet vizsgáltak, melyben idegen lényeket is találtak. Nosza, bevált emberi mentalitással elkezdték őket felszabdalni egyszerű kíváncsiságból, és némi katonai motivációval. A lények nem halottak voltak, hanem felkészített tesztalanyok, küldőik lényegében génmanipulált klónokat küldtek maguk helyett, akikkel telepatikus úton folyamatos kapcsolatot tartottak.

A vizsgálatokkal párhuzamosan az űrhajót is átnézték, és így történhetett, hogy a tranzisztor felfedezése után néhány évvel már integrált áramkörök jelentek meg a piacon, és a digitalizálás is megkezdődött. Érdekes módon senkinek sem tűnt fel, hogy évszázadok teltek el a félvezetők létrehozásáig, de a továbblépéshez már csak évtizedek kellettek. Sok-sok felfedezés született úgy, hogy a tudósok egyszerűen lekoppintották az űrjármű technikáját, és mint a csoport termékét értékesítették. Nem merte felvállalni egyetlen személy a megalkotást, mert egyes területeket még ekkor is homály fedett, könnyedén sarokba szoríthatták volna pályatársaik a szakmai kérdésekkel. A biológusoknak egyszerűbb volt a dolguk, a boncolásokat követően megállapították a lények sebezhető pontjait, ez elegendő volt katonai feletteseiknek.

A közelben cirkáló idegen űrhajó legénysége folyamatosan értesült mindenről, eleinte a telepatikus kapcsolat segített, később már az internet megjelenésével az egész földi lét lekövethető volt. A benyomások nem voltak hízelgőek ránk nézve, gátlástalannak és kegyetlennek ismerték meg a bolygó lakóit. Tájékozódtak az örökös háborúkról, a gyakori bűnözésről, az uralmi rendszerek önző hatalomvágyáról, és lassan arra a következtetésre jutottak, hogy ez a faj nagyon veszélyes lehet, ha kijut a csillagtérbe. Egy újabb tesztet készítettek elő, ettől tették függővé a további lépéseiket. Ismét alkottak néhány droid lényt, akiket leküldtek a földre egy újabb űrhajóval, ugyanúgy balesetnek álcázva az egészet. Kicsit nehezítettek a bejutáson, a földiek hiába próbálkoztak különféle módszerekkel, az űrhajó anyaga mindennek ellenállt. Végül speciális kódfeltörő gépet hoztak létre, ami némi idő után felnyitotta a bejáratot. A doidok a kontaktus kísérletekre nem reagáltak, így halottakként kezelték őket, és vizsgálati célból rögtön fel is boncolták őket. Néhány létfontosságú szerv átvágása után valóban halottak lettek, de addig folyamatos kapcsolatban voltak küldőikkel. Az eseményt ismét titokban tartották, és elkezdték feldolgozni a technológia legújabb vívmányait. A központi űrhajó tudósai és vezetői úgy értékelték, hogy az emberiség évtizedek alatt mit sem fejlődött, sőt arroganciájuk fokozódott. Kidolgoztak tehát egy olyan módszert, ami képes az emberiséget felszámolni a bolygó értékeinek megtartása mellett. A hold egy rejtett zugában egy hatalmas adótornyot építettek, ennek energiaszükségletét a hold anyagának átalakításával biztosították. Kiszámították, hogy mintegy két évtizedig tart a hold anyagának teljes elhasználása, de a földiek felszámolása jóval rövidebb idő alatt megtörténik. A földi internetes adatbázisból ismerték az emberek idegrendszerét, tudták, hogy elegendő alacsonyfrekvenciás kezelést kombinálni konverziós hullámokkal, ez a sugárzás lassan de biztosan blokkolja az emberek idegi működését, mely után rövidesen bekövetkezik a szervi halál is.

Miután beindították a holdra telepített generátort, még egy ideig figyelték a földieket, hogyan reagálnak az őket ért támadásra. Sok év eltelt, és az emberiség nagy része kipusztult, mikorra egyesek tudni vélték, hogy a halálesetek összefüggenek a hold állásával. Megfigyeléseik összecsengtek azzal a ténnyel, hogy a hold gravitációs mezeje gyengül, alig volt ár-apály, fogyott a hold tömege. A maradék embercsoport összefogott, felfedezték az álcázott adóberendezést, és lépéseket tettek a megsemmisítésére. Az amerikai és orosz űrhajókra atomrakétákat szereltek, önkéntesek a hold közelébe lavíroztak, és sikerült kilőni a jeladót. Mire ezzel végeztek, már csak pár száz ember élt a földön, az idegenek is odébb álltak, nem láttak potenciális veszélyt a kis létszámú kolónia részéről. Ott tévedtek, hogy az emberi faj termékenységével nem számoltak, rövidesen újra benépesült a föld, és egyszer csak megjelentek az idegenek bolygójánál, azok korabeli űrhajóikkal. Saját módszereikkel és saját eszközeikkel irtották az idegeneket, akik jól látták, hogy ez az arrogáns népség veszélyes lehet az egész világűrre. Közben azonban ők is fejlődtek, és kezes bárányt csináltak a földlakókból, akik a jellemtranszformáció után már senkit sem akartak bántani, békésen éltek a kozmoszban.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Sci-fi
· Írta: Frekventor
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Divima
 · Ravain
 · Sutyi
 · Tiberius


Page generated in 0.0255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz