Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hasonmás

, 354 olvasás, Pandora , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Az élet rohan, néha meg-megáll
a girbe-gurba ferde íveken,
ezer vágyat hív, lomhán tovaszáll
az idő verte hullámtereken.

A betűk is futnak összebújva,
sercegnek zörgő papírtengeren,
vergődnek, merülnek fel-felzúgva,
a lélek őrzi hangjuk idebenn.

Olyan mély e két folytonos világ,
valójuk nappal is álmot akar,
feléled, nyugszik, lázongva kiált,
gyöngyöt teremt, de göröngybe kapar.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · Christiandry


Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz