Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hasonmás

, 348 olvasás, Pandora , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Az élet rohan, néha meg-megáll
a girbe-gurba ferde íveken,
ezer vágyat hív, lomhán tovaszáll
az idő verte hullámtereken.

A betűk is futnak összebújva,
sercegnek zörgő papírtengeren,
vergődnek, merülnek fel-felzúgva,
a lélek őrzi hangjuk idebenn.

Olyan mély e két folytonos világ,
valójuk nappal is álmot akar,
feléled, nyugszik, lázongva kiált,
gyöngyöt teremt, de göröngybe kapar.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 32
Jelenlévők:
 · arttur
 · Kavics


Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz