Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágyódás a holt kedves után

, 188 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

Bánat

Hogy vágyok utánad, Léthé lágy vízére,
hagyni létem, a világból tűnni végre,
mert nyugtalan lelkem szüntelen téged érez,
siratlak, de tudom, végül minden Istené lesz.

Már örökké szeretnélek, mint habját a part,
ahogy a végtelen tengerben összetart,
mégis úgy marják egymást halálra,
miként haldokló arcát a puha párna.

Istenünk, Te magasztos egység,
felettünk ég és néma hegység,
hozzád nem jut el semmi lárma,
engedj hozzá, mennék utána,
itt küldöm a lelkem halálra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 37

Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz