Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Merre vagy kedvesem?

, 291 olvasás, Gabben , 0 hozzászólás

Magány

Még mindig látom szemét. Tűzben égek.
Mindenével együtt, én most tovalépek.
Szépségével született szempár. Hihető?
A keze is édesen csoda. Rémisztő.

Haját a szememben, a patak viszi tova.
Lábnyoma a szívem, karjaiba bújva,
mint fénylő csodát, nem engedem!
Mert az ajka: az én féltő lélegzetem.

A szeme lészen tükröm, ajka mentorom.
Haja lesz a bilincs, s kezébe az ostorom,
adom, ha azt teszem. Mit megkívánok.
S ha kéri tőlem: én majd reá várok.

De fagyott szívem a tűz nem akarja,
Tavasz köszön, s nem múlatja már
izzó szépség, mit a testem, szívem vár.
A múló idő mindent, mindenkit elém tár.

Újabb lépés. Mindig, s minduntalan az.
Várok, hogy valaki majd dalra fakaszt.
S még egy lépés, ez is csak, csak az.
Pacsirta nem vagyok... Senki sem.
Magamban halok.

Megjegyzés: 2004. 08. 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Gabben
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Aevie
 · boszorka


Page generated in 0.0453 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz