Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fénytelenül

, 350 olvasás, Pandora , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Vedd a kabátod,
már nem vajúdik a rét,
fáradtan nyúlik,
deret érlel a zabolátlan ágon a szellő,
értett fürtjeit küldte a szőlő teraszvenyigéken,
de ma már a dombokra csak az ősz rőt szeme ül,
és selymet sző ködös hajnalok dermedt hasadása.
Fénytelen hűvösén heverésznek a ballaszt pillanatok,
- féltett titkai örök nyaraimnak-.
Ha felragyog egyszer, s ha tavaszomban újra virágzik a
megbújt új levelek hűvösében egy kis fürt,
látni fogod, bennem a vágy,
s az évszakok nyugodalma sosincs,
hisz általad innám szomjúzva a fényt a borodból.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz