Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vak hegedűs

, 245 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

Misztikum

Sarkon ül a vak hegedűs,
szemgödrén holdfűszál simogat,
csillagokkal telt szeme hűs
éjen őriz ódon sírokat.

Haltak a boldog elődök,
repkény, moha fedte köveik
kidőlve, és azon tűnődök,
vajon az én őselőm melyik.

Mennyi érzés, hit, szeretet,
bánat, öröm, vágy, és szenvedély,
amit a múlás temetett,
és még tart végtelen rejtekén.

Régi szomorút húz a vak,
elhulló évszázadok dalát,
s lágy szellővel sóhajtanak
a holtak lelkei odaát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Sanus


Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz