Navigáció


RSS: összes ·




Vers: az én padom

, 374 olvasás, Kosztolányi Mária , 7 hozzászólás

Mozaik

Hagytam én is pár karcnyomot
rajtad, a lakk-sima bútoron,
névjegyem, és a padok között
maradt a gyermekkorom.

Csak illatod hoztam magammal,
itt őrzöm bent a szívem alatt,
hogy kéznél legyen, ha egyszer
majd felelni szólítanak.

Ha tudnám, melléje tenném
a kék színű, vas-kemény vázad,
hogy erősek legyünk az alkunál
és elbírjuk súlyát a mának.

Látod? Itt a régi sebhely is,
már emlék, de akkor ott féltem,
leestem volna, a fal kemény.
Egy gesztusért adtam a vérem.

Jó helyem voltál, a második,
de melletted első lehettem,
s ha kérdeznék tőled az iskolát,
mond meg, hogy őt is szerettem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 20
Jelenlévők:
 · arttur
 · Tollas


Page generated in 0.0362 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz