Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végtelen talány

, 262 olvasás, Gabben , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Hulló hullám hull hullámra rá. Míg "peczenő"
perc pendül a pendelyen. S nyomasztó
nyomot nyom a nyom. Hogy a hitem,
hittel hihesse a hihetetlenül hihetőt.
A felboruló világ, borultan, s bódultan tör
rám. Míg a képtelen képek között,
s a törzs nélküli fák mögött, balta nélküli nyél
mutatja, a mutathatatlan utam.

- Addig, csak addig engedem magamat,
s életem reád. Hogy legyen ami néked,
Egy végtelen, talány. -

Megjegyzés: 2004. 03. 24.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Gabben
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 49
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0631 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz