Hulló hullám hull hullámra rá. Míg "peczenő"
perc pendül a pendelyen. S nyomasztó
nyomot nyom a nyom. Hogy a hitem,
hittel hihesse a hihetetlenül hihetőt.
A felboruló világ, borultan, s bódultan tör
rám. Míg a képtelen képek között,
s a törzs nélküli fák mögött, balta nélküli nyél
mutatja, a mutathatatlan utam.
- Addig, csak addig engedem magamat,
s életem reád. Hogy legyen ami néked,
Egy végtelen, talány. -
Megjegyzés: 2004. 03. 24.