Megtörve,
elgondolkodva csendben
telik el egy perc,
testem belsejébe
szinte
a levegőt is nehezen szívom,
s tudom;
mi fog következni.
Az összeomlás
baljós közelsége
már jelez.
Megérkeztem.
Utam keresztezve;
lassú megállást int.
Megtorpanok,
szemem tágra nyílik;
az ösvények vakító fényében
elhomályosodik.
Mint, aki megvakult;
nem látom a helyes utat.
Önmagam körül keringek,
mint egy fel nem fedezett bolygó.
Várom
a hatalmas ősrobbanást;
a megtisztulás reményét fogom kapni,
s ha eljön;
tárt karral állok elé:
mosolyogva - őszintén.