Milyen érdekes, hogy egész addig, amíg nem áll a küszöbön a kaszás, addig minden olyan okénak tűnik. Minden szuper, mert még van idő mindenre. Csakhogy egy nap kopog a csontos ujj, csak kopog, és nem hagyja abba, és egyre tovább, egyre erősebben kopog, míg végül kinyitod úgyis az ajtót, és beengeded, mert már öreg vagy, és tudod, hogy itt az idő megdögleni. Csakhogy a jelen esetben a halál berúgta a bejáratot, méghozzá páros lábbal, a szemközti falnak baszva az ajtót! De nem jött beljebb. Továbbment inkább, hátrahagyva a jelenetet egyfajta figyelmeztetésképp.