Minden áron megkívánom - súgta akkor - addig várom. Lánchoz állva várta, majd láncokhoz láncolva bánta, hogy végül egyedül maradt. Dühöt ereszt, s epeszt, kepeszt. A lánca el nem ereszte eme bűnös kezet. Félve kérte, fusson menedékbe, áldozatul fogvatartott tenyerét szívére téve, imára hajtva fejét, vagy tán halálra adva, rút táncot járva, sírva kére, bánva mit egykoron örömmel kívánt magának. Hömpölyög a megvetés, hullámzik a kedvtelés, elúszik kis hajókon, evez, evez, foglyot sosem ereszt, s folytja, folytatva a büntetést, s lassan könnyben ázva dől poklára, a halált üres szemében mégis tisztán látva. Hát így múlik el a tolvaj, ki bűnben ártatlanságról vall, de nem arról, mi sajátja, hanem elvett aranya.