Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Büntetés

, 219 olvasás, Securus , 2 hozzászólás

Düh

Minden áron megkívánom - súgta akkor - addig várom. Lánchoz állva várta, majd láncokhoz láncolva bánta, hogy végül egyedül maradt. Dühöt ereszt, s epeszt, kepeszt. A lánca el nem ereszte eme bűnös kezet. Félve kérte, fusson menedékbe, áldozatul fogvatartott tenyerét szívére téve, imára hajtva fejét, vagy tán halálra adva, rút táncot járva, sírva kére, bánva mit egykoron örömmel kívánt magának. Hömpölyög a megvetés, hullámzik a kedvtelés, elúszik kis hajókon, evez, evez, foglyot sosem ereszt, s folytja, folytatva a büntetést, s lassan könnyben ázva dől poklára, a halált üres szemében mégis tisztán látva. Hát így múlik el a tolvaj, ki bűnben ártatlanságról vall, de nem arról, mi sajátja, hanem elvett aranya.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Ez+az
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 6
Kereső robot: 10
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Nikolett
 · Öreg


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz