Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Dal a Méhekért

, 369 olvasás, Kosztolányi Mária , 15 hozzászólás

Segélykiáltás

Törik az ősi hegygerinc,
oly feszesen állnak a pántok.
Csikordul már, de nincs harag,
hallod, csak csendben kiáltok.
Sok lesz az aszfalt, a Föld beteg.
Fuldoklik, fogy levegője.
Benzingőzt köpnek génjeink
a száradó azbesztmezőre.

Ha vastag... a vékony a kurva jó,
csak legyint, a nyugati, az dukál.
Koldusok vagyunk egy léghajón,
a többi csak alszik, vagy lopni jár.
Nem marad semmi, a Nap kihűl
a szép hangú jó és a tiszta.
Volt egy werkfilm a láz nyarán,
én azt mondom forduljunk vissza.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · KolDavid


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz