Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Perpetuum mobile

, 240 olvasás, kiralytami , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Változás, állandóság. Eme két szó általában egymás ellentetteiként vannak számon tartava, ugyanakkor én úgy vélem, a fenn említett szavak inkább szinonimái, mintsem reciprokjai lennének egymásnak. Hogyan is lehetnének ellentétek, mikor az egyik alátámasztja a másik jelentését és fordítva. A mai kor nagyképű embere gőgös, mégis panaszos okoskodással szokta megjegyezni: „Oh, minden változik, semmi biztos”. Na, mármost ezzel a kijelentésével önmagát és saját igazát cáfolja meg. Öngól. Hogy a fenébe is változna minden? Az is változik talán, hogy minden változik? Mert akkor az azt jelentené, hogy egyszer beköszönt majd az örök stagnálás és állandóság kora. De az változna? Visszatér még az idők végéig tartó változás ideje? Na és utána mi lenne?
Saját felfogásom szerint, a változás az állandóságnak leánya. Meg is indoklom, miért vélekedek ekképpen. A változás az állandóság zsebébe van rejtve, mint ahogy egy édesapa óvja, védi, bújtatja gyermekét a világ veszélyei elől. De konkretizáljuk egy kicsit a dolgokat… Van egy kedvenc zenénk, még a 26. újrahallgatás után is a kedvencünk, aztán egyszer csak, sutty, valami megszakad, és többet nem hallgatjuk. Másik példa: egyszer, váratlanul, hirtelen véget ér a gimnázium óta tartó, örök kapcsolat legjobb barátnőddel. Vagy imádod a krumplis tésztát, reggelire, ebédre, vacsorára, nassolnivalóként, másnap azonban már rá sem tudsz nézni.
De! Lesz majd az egykori kedvenc zene helyére egy másik legjobb, jönnek új „örök” barátok és rájössz, hogy a tejfölös tészta sem annyira rossz, sőt… Miért is van ez? Na, ezt nem lehet tudni, maximum csak tippelni, találgatni. Ebben a pillanatban (mert ugyebár minden változik, így a véleményem is) az a sejtésem, hogy életünk nem más, mint egy térkép. Nem épp dombokkal vagy folyókkal keresztezve, de számtalan párkák húzta életfonál tekeredik az állandó pontokat jelző rajzszögek szárai körül. Ezek a vonalak pedig életünk autópályái… Ezerféle variáció létezhet, de létünk során érinteni kell a számunkra kirendelt benzinkút jellegű rajzszög-csomópontokat. Kinek több jut, kinek kevesebb. De létezésünk ezen alapszintézis mechanikai elvén működhet. Fix pontok, például: emberek, helyek, érzések, benyomások… Mind állandóak, de a kiváltott reakciók közt sosem találni két egyformát.
És ezekben a rajzszögekben, az állandóság zsebeibe vannak belezsúfolva a változásnak másodpercei és évtizedei. Ez a teória egy másik modellel is érzékelhető, mégpedig egy bolygó-hold együttes alapján. Képzeljünk el egy bolygót és mellé sok-sok kisebbet. A nagy bolygó egyszer csak elkezd forogni saját tengelye körül. De nagyon lassan. Pontosítsunk egy kicsit: éppen egy olyan kisbolygó mellett halad el, mely mondjuk egy illetőhöz köthető érzelmi szálat szimbolizál, legyen például szerelem. De mire a bolygó megteszi 360 fokos fordulatát addigra már a holdacska egy másik személyhez tartozó szerelmi vonzást fog mutatni. A nagy bolygó és a kis holdacskák is örök fénypontok, helyükről nem mozdulnak, mégis, egy másodpercre se marad a régi.
Rövid eszmefuttatásom tanulsága tehát nem más, minthogy fölösleges annyit agyalni ezen az örök állandó, örök változó elven, feloldása sosem lesz, ahol egy csomót kibogozunk, két másik szál ismét összegabalyodik. Nem mondanék hát más a végére, mint azt, hogy Perpetuum mobile, örökmozgó helyben futó.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Jegyzet
· Írta: kiralytami
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 351

Page generated in 0.2435 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz