Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: A szívem otthona

2015-09-25 17:05:01, 295 olvasás, fekaagika , 4 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Nem csábít az alföldi síkság,
Hol egykor bölcsőmet ringatták.
Testem jelen, de lelkem elszáll,
Messze Tokaj tárt karokkal vár.

Hívogat az ősz hűvös illata,
S a békés álom hazug nyugalma,
Mely elröpít a birodalomba,
Hol három éve szívem elloptad.

Tündérálom mesebeli szárnyán
Csodálom a hegyvidék pompáját,
S a Kopasz-hegynél merengve kábán
Felidézem a régmúlt varázsát.

A kicsiny utcákra leérve
Lelkem mély álmából felébred.
Ahogy az ismert útra lépek,
Elönt az érzés: hazaértem.

Csupán lágyan simogat már
Az októberi napsugár,
Szívem mégis csak most vidám,
Most képes élni igazán.

Elmúlt a nyár rekkenő hősége.
Közelít a tél hideg szépsége,
Miközben a sárguló levelek
Otthonomba szőnyegként vezetnek.

Utam célbaért lelkem templomába,
Újra itt vagyok a zsinagógában,
Ahol először láttalak homályban,
Szerelmemnek vak tudatlanságában.

Kinyomtatom