Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érthetetlen

, 198 olvasás, TJanek , 0 hozzászólás

Szerelem

Számtalan órák, éjjelek és nappalok teltek el,
s hol reményteli, hol reményvesztett érzések uralták szívem.
Igen, a szívem mely sok sebet kapott,
igen, a szívem, mely sok harcot megvívott.
S bár minden harc után még eddig a seb beforrt,
de ez most valahogyan más, mert a seb egyre csak nagyobb.
Érthetetlen mi ez, mely ennyi kínt okoz,
s ha közelítenék szívem, bezárul, s csak szorong.
Kinek megnyílt egykor, nincs már rég,
csak a hiánya, mely lassan végleg felemészt.
Érthetetlen miért fáj még ennyire,
hisz így láttam jónak, hallgatva végre az eszemre.
Mit tehetnék már ennyi idő után,
próbáltam mással is menekülve csupán.
Más nem feledteti, az idő nem oldja,
egy valakinek lennék örök rabja?
Annyi fájdalom s hazugság után,
miért kell ő még nekem ezek után?
Érthetetlen...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: TJanek
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 19

Page generated in 0.0349 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz