Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Prés alatt

, 321 olvasás, Pandora , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Indián lován nyeregbe száll az ősz,
tépázott árny közt így jut el közénk,
magánybazárt madárdal lesz a csősz,
lepke szárnya nem repteti körét.

Sápadt páráját őrzi szarka-völgy,
ágak közé bújik a néma éj,
a víz didergőn fut, mint télidőn,
s lúdbőröz, mint ki titkát rejti épp.

A csipkebokor rőt tüzet éget,
veres bogyója rozsdás dísze mind,
napszámláló pergeti az évet,
rózsafüzérhez hívja híveit.

Merengő vándor vezette ösvény,
hanyatló múlt idézi bíborát,
a Nap fakó sugara már fösvény,
boltívű fény sápadtan csillog át.

Mézillatot őriznek a dombok,
s a dús venyigék roppant fürtjei,
borprést kívánnak és öles hordót,
lám a murci forrásnak ül neki.

És forr, - mint felszálló szavak, igék -,
Legyen áldáshoz bor, kenyér, malaszt,
s hogy senki el ne veszítse hitét,
ha forr is a világ, ember maradj!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 29
Jelenlévők:
 · léna
 · Öreg


Page generated in 0.0806 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz