Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyárutó

, 400 olvasás, Pandora , 12 hozzászólás

Ezerszín

Te szende ősz, színed hol tűz, hol sápadt,
hab-sűrű napfényen pirul leveled,
palettád dísze lesz avarbrokátnak,
s rád tekintenek a fázós fellegek.

Most még lombodban pihen a Nap-éhség,
puha sugárlepedőn futó nesz int,
de lassan a fákra őszül a vénség,
s az allék pőrére vetkőznek megint.

Te zord november, te kísérteties,
meggörnyed vándorárnyad félhomálya,
s te vad hideg fagy-mereven ne siess,
maradj még Észak fagyos iglujában.

Zöld haja bomlik még a nyárnak, s egy korty
mézízű borát felhörpintve szalad,
hisz korai lenne még a fonott konty,
amit feltűzve hord kucsmája alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 36
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Magyar Anita
 · PiaNista


Page generated in 0.044 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz