Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Én egyszer találkoztam vele

, 330 olvasás, Pandora , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Szembejött velem, útját porhó jelezte,
a hideg levegőn préselte át magát.
A zord időtől egyre rekedtebb lett a patak
csobogása, s már csak nyöszörgött a
fatörzsekből kibuggyanó gyanta.

Már-már utolértem, de a liget hajlatának
ívelt gerincén átsuhant a gallyak
viaszkék árnyán.
Deres fürtje ott libegett a fenyők ezüstjén
a szél vonzásában.

Szárnyra kelt a sarkon túl, pőreségében
szólongatta a vörösbegyet és a széncinkét.
Ekkor utána szóltam, láttam,
ahogy hátra fordul,
majd elbújt a jégcsapok közé.
Úgy kapkodta lábait, mintha
törött üvegszilánkokra lépkedne.
A lehulló hó eltakarta,
s ropogva körbezárta.
Kissé távolabb a darabosan befagyott
vízen megbicsaklott a bokája,
elterült a buckákon, a rianó jégen.

Ott feküdt előttem vacogva,
a maga meztelenségében
a rideg Valóság.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 6
Kereső robot: 11
Összes: 32
Jelenlévők:
 · arttur
 · Divima
 · Kavics
 · Kócos
 · PiaNista
 · Ravain


Page generated in 0.0433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz