A fény karmai belevájnak a hátamba…
Lábam roskadozik,
Karom remeg,
És még mindig fáj az, hogy szeretlek…
A remegés teste szorosan simul hozzám
Testem, mint egy lázadó vulkán,
Zavart elmémben kattognak a kérdések
És nem látszanak szűnni soha ezek az érzések…
Hitem tompul, életkedvem enyhül
És a bennem lévő tűz egyre csak hevül
Te vagy az az érzés, ami
Nem szűnik bennem
Te vagy a kérdés, amire
Választ nem kértem
Ami köztünk volt, soha nem feledem,
És most újra itt vagy, csak velem…
Nem akartam hinni
A hitetlen szerelemben
Nem akartam tudni,
Hogy nincs melletted örök helyem
Hát ne kínozz!
Nézd, érted mindent feladtam!
Minden elvesztett barátért
Ezt a szerelmet kaptam…
Mocskos érzés ez!
Bárcsak tudhatnád,
Miként hasítja szavad szívem,
Mint bőrömet a szilánk
És elhagysz újra,
Hiszen ez a mi sorsunk
A mennyben van bár
Közös koporsónk,
Én a földi pokolban akarok
Melletted lenni
És egy érthetőbb halálban
Veled meghalni!
Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16 
Összes: 83
Jelenlévők:
