Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vigyorgó zongora

, 245 olvasás, Arszlán , 0 hozzászólás

Erotika

Minden vágyam most egy helyre összpontosul.
Mereven tekintve előre, pupillám feketébe borul.
Egy magányos zongora, min tekintetem vonul.
És minden akaratom, csak felé tornyosul!

Ott van, csak úgy egy helyen.
Hívogat. Kérlek, játssz velem!
Egy billentyűre óvatosan ráteszem
vágyaktól reszkető, égető kezem.

Egyiket a másik után, gyengéden leütöm.
Átélve a dallamot, olykor szemem lesütöm.
A zenével lassacskán öltözöm.
S átitat mindent a sóhajtó öröm!

Játssz még velem, biztató a dallam.
Folytatom! Hogy egyre jobban halljam.
Biztass még, zongora! Suttogom halkan.
Engedd el magad, érezd át lassan.

Érzed már, mennyire együtt vagyunk?!
Közös dalunk végén elakad szavunk,
már együtt táncol minden sóhajunk!
Szenvedélyes dallam, miben jól lakunk.

A játék végén gyengéden rá borulok.
Halkan egy sóhajtól duzzadva pirulok.
Egy választ keresve, hangot csiszolok.
De ujját a számra téve, mélyen néz...
És őszinte örömtől reám vigyorog!

Megjegyzés: 2015. 09. 07.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Erotika
· Kategória: Vers
· Írta: Arszlán
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 28

Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz