Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végrendelet

, 360 olvasás, Cs Nagy László , 1 hozzászólás

Gondolat

Lelkem mind felissza szomjúságom,
lassulva kiszárad mindenem.
Csobogva tovarohan az álom,
felporzik bús végrendeletem.

Csendekké lobbantott lángod lettem,
minden szikrámat neveddel áldom.
Elsuhannak angyalok felettem,
feloldozatlan lett áldozásom.

Kilestem félve a vén hold mögül,
fényedbe belefúlt az este.
A sötétség lelkembe menekül,
glóriám magába temetve.

Csak fénytelen szomjúságom maradt,
akár tűz-levelét vesztett bokor.
Tovatűnt csillag-forrásod alatt
ázom, mint mozdulatlan kőszobor.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 23

Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz