A fájdalom küszöbén tombol a hajnal
Érzed? Minket akar.
A mi barátságunkra feni a fogát
De minket karol a fájdalom és a szeretet fog át.
Én mindig bántalak Téged.
Nem érzed? Ez az élet.
Ez az én kis rongyos életem
Sajnálom. Nincs bennem fegyelem.
Egy szó, agyamban pattan az ér
A te szívednek csordogál a könnyem, mi kér:
Bocsáss meg, bocsáss meg nekem!
Ne hagyj el! Ne engedd el kezem!
Nem vagyok jó ember
És annak hittem magam.
Te sírtál, könnyeztél miattam.
Te szenvedtél, te könyörögtél helyettem!
Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem!
Szégyenkezve áll lelkem előtted.
Bolond vagyok, megtörtem a lelked
Gonosz vagyok, azzá tett az élet.
Bocsáss meg! Bocsáss meg, kérlek!
Ne emészd magad! Ne gondolkozz rajtam!
Bántottalak, pedig nem akartam.
Szeretlek, szeretlek Téged.
Érted már? Engem ez éltet.
Üvölts velem, fogd be a szám
Vagy légy dühös, ne szólj hozzám
Mutasd! Mennyire bántottalak
Hadd bántsam most önmagamat.
Én szeretlek! Szeretlek Téged!
Bocsáss meg! Bocsáss meg, kérlek!