Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lehunyt szememben

, 372 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Gondolat

Magába zárt a sötét végtelenség,
homlokomon szomjazó csillagok.
Álommá szelídült bennem a hűség,
két szemed lehunyt szememben ragyog.

Emléked, akár tavasszal az illat,
libbenő szoknyával bennem pörög.
Beragyogja elcsókolt csókjainkat,
magukba zárják szirom-hírnökök.

A kis ösvényen meg-megáll a lépés,
tárt tenyerembe égi könny csorog.
Felhőkbe bújt a napsugár-kísértés,
gondolatom záporodban topog.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 41
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Nituska
 · Öreg


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz