Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Lépések

, 323 olvasás, Esztermondja , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Az életemnek sebzett
útját én is járom,
őseim léptei
visszacsengenek,
hol lépek,
hol megállok,
míg az idők mezején
kardomat suhogtatva
haladok.

Járást kívánó lábam
olykor lépéssé kövül,
aztán virágot
hintek tisztelettel,
a porgőzös távolság elé.

Haladok,
mert utam s vérem
áramlón magával ragad,
útszéli vadvirágok
fütyülnek rám,
s arra gondolok:
mert lázadok,
hát elbukok,
de bukásom fölemel
s a múlt léptei nyomán
a jövőmet hozza el.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Esztermondja
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 298
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 323
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.322 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz