Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hittelek-szonett

, 299 olvasás, Cs Nagy László , 2 hozzászólás

Gondolat

Csak felnézek, hol a mindenség lobog,
csillag haját megsimítom a holdnak.
A fények mögött tán épp Isten zokog,
könnyei mind hozzám vándorolnak.

Sellő-titok, egy üstökös fehéren
homlokának gondos, égő ráncain,
álmokat virágzik a sűrű csendben,
látomása ős, ezredévnyi kín.

Magamba zárom létét megfeszítve,
én lator, ki örökké megértő,
kinek lelkére nehezült, mint a kő.

Belevesztünk mi e hitetlen hitbe
– neki és neked áldoztam magam –,
lettünk az éjben boldog-boldogtalan

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 5
Kereső robot: 15
Összes: 40
Jelenlévők:
 · arttur
 · Destiny
 · Divima
 · hazugsagok
 · Ifjabb_Tok
 · PiaNista


Page generated in 0.0436 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz