Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hittelek-szonett

, 310 olvasás, Cs Nagy László , 2 hozzászólás

Gondolat

Csak felnézek, hol a mindenség lobog,
csillag haját megsimítom a holdnak.
A fények mögött tán épp Isten zokog,
könnyei mind hozzám vándorolnak.

Sellő-titok, egy üstökös fehéren
homlokának gondos, égő ráncain,
álmokat virágzik a sűrű csendben,
látomása ős, ezredévnyi kín.

Magamba zárom létét megfeszítve,
én lator, ki örökké megértő,
kinek lelkére nehezült, mint a kő.

Belevesztünk mi e hitetlen hitbe
– neki és neked áldoztam magam –,
lettünk az éjben boldog-boldogtalan

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 34
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz