Navigáció


RSS: összes ·




Vers: És jöttem

, 233 olvasás, bcermidoff , 2 hozzászólás

Gondolat

És jöttem.
A kötelékek meglazultak.
Két kézzel engedted el
az ernyedt múltat.

Ígérd meg,
hogy másról nem énekelsz többet,
nem adsz helyet
a kényszerű köröknek

és még mielőtt
e zombi ismét fejedre nőhet,
eltaposod
a régi szeretőket.

Hódíts hűtlenül,
emlékük feledve.
Ne fűzzön láncra
tested ezer nedve,

mely visszahúz
a disznókhoz a sárba.
Maradj inkább
szabad, számkivetett árva.

Szálanként fojtsd meg álmaid,
mielőtt kiherélnének.
Egyetlen kísértés maradhat csak,
maga az élet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: bcermidoff
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 102
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 122
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1019 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz