Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Költők Panteonja 2. rész

, 271 olvasás, Simon Gergely , 5 hozzászólás

Megemlékezés

Ézsaiás Próféta

Forró, tüzes nap volt. A homoktól elsötétült a világ. Alig lehetett látni az áthatoló fénysugarakat, ahogy meg-megcsillantak a szemcséken. Az ehhez hasonló tikkasztó, poros napokon, amikor az utcákon harapni lehetett a levegőt, az asszonyok és a gyermekek behúzódtak otthonaik védő falai közé. Ellenben ez alkalommal senki nem maradt otthon. Mégis csend volt a kisvárosban, mélységes csend.
A város közepén hosszú, néma sor kígyózott. A hömpölygő por rátapadt az emberek verejtékező bőrére, hiába volt testük tetőtől talpig ruhába csavarva. A homokszemcsék úgy lopták be magukat a gúnyák alá, ahogy a víz szivárog be a legapróbb réseken, és ugyanígy szivárgott be ezen a napon a szomorúság a lelkekbe. Az emberek búcsúzni jöttek. Egy messiástól, aki hosszú-hosszú éveken át óvta és segítette a népet a nehéz pillanatokban. Meghalt Ézsaiás. Manasse király ölette meg, aki figyelmen kívül hagyta atyja akaratát és hitét. Az emberek között az a pletyka terjengett, hogy Manasse Molochnak, az alvilág istenének tetszőn akart cselekedni ezzel a szörnyű tettével. Az öreg prófétát addig üldöztette, míg az utolsó menedékét egy fa odújában lelte meg, s a fával együtt vágatta ketté. Nem csak a por, a meleg és a bánat kínozta az embereket, dermesztő félelem kezdett beszivárogni a lelkükbe. Érezték a sötétség jelenlétét.
Mintha a gonosz közeledne a sivatag felől. A szél hangja is megváltozott. Félelmet és sötét viharfelhőket hozott magával. Az anyák ösztönösen óvón takarták gyermekeiket.
S hirtelen megfagyott a levegő. Érezték, ahogy a gonosz elhalad mellettük és mindenki megborzongott. Ézsaiás ebből mit sem észlelve a ravatalt nézte. Nem tudta levenni földi testéről szemét és nem tudta felszabadítani bűntudattól gyötrődő lelkét:
– Egész életemben népemet próbáltam óvni, és most alulmaradtam ebben a küzdelemben. Gyávaságra kárhoztattak, hiszen menekültem és bujdokoltam. Bűnös vagyok, mert megfutamodtam saját végzetem elől, de mind hiába, hiszen az mégis utolért.
Ézsaiás ott ült a ravatal mellett és mindenki a letakart testet nézte, de őt senki sem látta.
– Hisz itt vagyok, egyben vagyok, ember vagyok és mégsem észlel senki – tipródott magában és összeráncolt homlokkal nézte a főhajtással egyenként elhaladó embereket.
Hirtelen egy hátborzongató hang szólt hozzá:
– Nem lát senki? Nem észlel senki, Ézsaiás? Én észlellek és nagyon is jól látlak!
– Ki vagy te? – hőkölt hátra riadtan Ézsaiás.
– Nélkülem nincs élet. Nélkülem nincs pénz, uzsora, vagy kamat. Nélkülem nem sírnak az anyák sem, mikor látják kihunyni gyermekeik szeméből a fényt. Ha én nem vagyok, nem hal szomjan az utazó. Nem korbácsolják kínok kínjával a szolgát. Nélkülem nem töri nyakát a csöppnyi kismadár. Nélkülem nincsen csecsemőhalál. Otthonom az alvilág. Ami neked nyitja most kapuját! Jöjj velem önszántadból, vagy erővel viszlek el.
– Moloch! … Életem alkonyán megrendült az Úrban a hitem, többre tartottam halandó életem. De megbántam már bűnöm, és tudom, hogy ezután az én megbocsájtó Uram nem hagy el engem!
Hirtelen a porral megtelt égbolton egy fénycsík jelent meg. Mint egy kés, úgy vágta ketté az eget és egy angyal ereszkedett alá.
– Érted jöttem, Ézsaiás. – Ézsaiás ekkor hálával és isteni szeretettel szívében nézett az angyalra.
– Ki vagy te?
– Én az Úr angyala vagyok. Az én Uram, aki a te Urad is, az Egy Isten küldött hozzád, hogy megóvjalak a Sátán karmaitól, és a Mennybe kísérjelek.
– Ő az enyém! – kiáltott fel tüzesen izzó szemeivel Moloch. – Nem viszed sehová, vagy téged is elpusztítalak!
– Engem nem pusztíthatsz el. Nincsen hatalmad fölöttem. Az Úr ereje van bennem. Maga vagyok a fény és a világosság. Te nem létezel. A fény hiánya vagy. Semmi más.
Moloch hatalmas dühre gerjedt:
– Ha nem adod őt nekem, jogos jussomat, az embereken állok bosszút. Dögvészt és szenvedést hozok rájuk.
Az angyal odalépett Molochhoz, s fénylő, szeretetteljes, tiszta fényű tekintetét rá irányította, ki ekkor kővé dermedt.
– Moloch, választás mindig van! Mától ismét az Urat szolgálod, a tiszta jóságot, vagy visszatérsz oda, ahonnan jöttél! A döntés a te kezedben van.
Moloch döntött. Óriási süvítő porfelhőt kavarván sikító szél hangján szállt alá a pokol sátáni kapuján.
– Hát valóban Isten elé járulhatok? – kérdezte feleszmélve Ézsaiás.
– Isten előtt a helyed! Példamutató életet éltél, most Atyánk új feladatot ad neked. Jöjj hát velem!
– De még nem búcsúztam el a népemtől, a családomtól, a gyermekeimtől...
– Mindenkitől elbúcsúztál már, Ézsaiás. A földi lét számodra megszűnt. – Az angyal kinyújtotta karját és megfogta kezét. Ő meleget és szeretetet érzett az érintés hatására és még valamit, ami megfoghatatlan volt, olyan, mint a biztonság és a határtalan szeretet. De ezeknek földi jelentésénél sokkal erősebb.
– Tudom, hogy hova kerülök és tudom, hogy hova vezet ez az út...
És az angyallal a felhők fölé emelkedtek. A Napon is túlra. Majd áradó fényességben, a semmiben találta magát. Egy hangot hallott. Egy hangot, mely mindenhonnan jött. Körbevette és köpenyként ereszkedett le rá.
– Ézsaiás! Én vagyok az Úr, az Egy Isten. Példamutatóan éltél, példamutatóan gondoskodtál a népedről és a szememben halálod is példamutató volt. De így is gyötrődtél a kínzó bűntudattól. Jó ember vagy, Ézsaiás, hittél bennem és hittél a jóban. Míg ember lesz a földön, könyvedet mindig olvassák, míg ember lesz a földön, mindig hivatkoznak rád. Mert te vagy Ézsaiás. Nagy feladatot rovok rád, barátom. Feladatot, mit más nem végezhet el.
– Uram! Köszönöm, hogy érdemesítettél engem a jóra. Köszönöm, hogy atyai szereteteddel árasztasz el engem. A te feladatod az én feladatom is. Boldogan állok e küldetés elé.
– Lesz egy nép a földön, ki oly sokat fog szenvedni, mint még nép nem szenvedett. Gyötrő történelem, betegségek és háborúk, belső és külső viszályok sújtják, szétmorzsolják, összetörik, de mégis fennmarad. Megtagadnak engem is, majd visszatérnek hozzám. Az idők kezdete óta kiválasztottam ezt a népet, mert e világ mérlegében mindig ők voltak a középpont. A világ nagy kérdéseiben mindig rajtuk állt a döntés. Kicsiny ez a nép és esendő, de mégis minden náluk dől el.
– Uram, mondd, mit tehetnék én ezért a népért?
– Hatalmas költőik lesznek, s mint tudjuk, te igen jó barátságban álltál a költészettel. Könyveid is költészetben formálódtak. Ezért ennek a népnek legcsodálatosabb költőit te vezesd országomba! Erre kérlek. Kiválasztottaimat te vigasztald és te segítsd elém, hogy ne félelemmel, kétségbeesve, elgyötörve, hanem örömmel telve, nyugodtan, bizakodván, kegyelmemben érkezzenek elém. Mert tudd meg, Ézsaiás, aki fél, és gyötrő bűntudat fojtogatja, az esendő lesz a gonosszal szemben. Te szembenéztél már az alvilággal. Tudod, hogy mekkora a tét. Feloldozást és üdvösséget csak az kaphat, ki bennem őszintén bízik. Ezt a bizalmat kell neked elhoznod számukra. Hogy miután összegyűlvén országomban, egy közösséget alkotva, leszülessenek újra a Földre az én akaratomban, és egy bölcsebb, jobb világot faragjanak annál, mint ahol ők éltek.
– Kicsiny vagyok én a Te kérésedhez. Hogyan vezethetnék be másokat, mikor az én népemet sem tudtam?
– Ézsaiás! Sorsod az életedhez rendeltetett. Én adtam hozzá kegyelmet. Most menj és tedd a dolgod! – A Próféta összekulcsolta a kezét, enyhén megdőlt derekával, lehajtotta fejét tisztelegvén az Úrnak és repülni kezdett. Városokon, tengereken, századokon és ezredeken át háborúk és kőzáporok közepette, emberi jajveszékelések és gyermekek sírása közben. Ahogy telt az idő, a kőzúgások ágyúdörrenéssé váltak, azok puskaropogássá, pisztolydördüléssé, majd gépfegyverek ropogásává. Mindig leszállt, hogy bevezesse a Nagyokat a Költők Panteonjába. Így érkezett el a 20. századba.
Idegen, hideg világ volt. De talán majd egyszer emberhez méltó és igazságos lesz ez is...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Regény
· Írta: Simon Gergely
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 1
Kereső robot: 36
Összes: 77
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0427 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz