Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sötétszemű éj

, 384 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Gondolat

Sötét szemét az ég kinyitja,
felvonja sápadt hold-szemöldökét.
Bús homlokát csillagokra hajtja,
mint könnycsepp, gurulnak szerteszét.

Ragyogásuk fennakad a fákon,
levélen fénylő, apró tüzek.
Törzsükön körbeleng az álom,
az ágak közt sűrű csend integet.

Elnézem lassú álmodásuk,
békés vállukon égi nyugalom.
Elnémult szellőnyi-suttogásuk,
magamat velük vigasztalom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 17

Page generated in 0.0266 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz