Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utolsó vers

, 517 olvasás, K.Mária , 26 hozzászólás

Sajgó lélek

Majd egyszer megírom azt a verset,
mikor az utolsó nyár bealkonyul,
ott állok majd a szélén remegve,
és fehérben várlak, ártatlanul.

De addigra mindenből kevés lesz,
szemed színére sem emlékezem,
nem mondom el, hogy mennyire szeretlek,
és azt sem kérdem, hogy a másik lány milyen.

Ültél-e vele a fák alatt csendben,
s hallgattad-e szívét amint dobog,
ugye nem lehet, hogy elárultál engem,
mert akkor hiába voltunk boldogok...

De majd ott, túl az utolsó nyáron,
mikor őszök jönnek és sírnak a telek,
megtalállak, és már azt se bánom,
ha nem válaszolsz... csak töröld le könnyemet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 19

Page generated in 0.0208 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz