Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Áldott kenyerünk

, 374 olvasás, Gősi Vali , 22 hozzászólás

Ünnep

Álmodom
az otthon kenyér illatával,
látom nagyanyám hófehér haját,
amit dagasztáskor kendőjébe zárt,
ha előkerült a nagy sütőlapát, és
langyos cipókkal telt meg a kosár.

Ráncaiban
rejtőző, bársony mosolyát
idézi a múltból derengő ős-erő,
boldogság, az a tiszta élet,
– szép, áldozat-teli – amely a fényűzést
hírből sem ismeri…

Akkor még áldott volt
a szelek játéka, ha a kemencében
a lángot szította. Minden kenyérsütés
újrakezdést érlelt, a búzából nyert új liszt
maga volt az élet.

Álmodom néha nagyanyám kezével,
égi áldást rajzol mennyei kenyéren…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: Gősi Vali
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 38
Jelenlévők:
 · alias
 · aszta
 · Öreg


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz