Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lassú csend

, 363 olvasás, Cs Nagy László , 4 hozzászólás

Gondolat

Sűrű csend borul az esti harangra,
emészti lassan a halvány hitet.
Merengnek bús csillagra akasztva
az álmok, siratják kihűlt szívüket.

Szemem a fénytelenséghez szoktatom,
a holdon is megül a rémület.
A némaságba veszett irgalom
messze kerüli az árnyas kerteket.

A sötétség lassan a szívre térdel,
tóra hajolnak a fáradt füzek.
Az est lopózva mindent kibélel,
ösvényekig csüngenek kormos kezek.

A szellő is mélázva, halkan zizeg,
bokrok aljában meleg korhadás.
E lassú csendben rád emlékezek,
szöget ver belém az árva hallgatás.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 31
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz