Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ennyi

, 468 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Gondolat

A végnél nincs tovább, bár sajog
még semmit-ölelő, tárt karod,
nem nézel előre, csak a földre,
az emléket a csend fonja körbe,
még zajong minden mellkasodban,
árnyékod átlépett titokba.

Messze kerül a világ zaja,
a fény, a szó, az élet maga,
már nincsen füled a halk zenére,
a felhőn lassan lépsz, talán félve,
már minden keményen kőbe vésve
harsog, hogy soha sincs örökké,
csak a gondolat, mi még hinné.

Hitehagyottan mindig hinni,
elveszett kincsek közt keresni
egyetlen értékes kődarabot,
mit távozásod az úton hagyott,
ahol már csak a visszhang kopog,
átlépve a vesztett holnapot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 208
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 243

Page generated in 1.2247 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz