Ó, csodás lelkek ölelnek
mosolyt fakasztva orcámra,
intenzív időszak mögött
elmém itt kattog kitárva.
Bárcsak átélhetném mindezt
én idelent mihamarabb,
nem csak szép szemem tükrében,
hol a könnycsepp is megmarad.
Magamhoz szorítnám őket,
szívünk együtt dobbanhatna,
nem érdekelne a világ
s más csalfa erő hatalma!
Az elme, amely összeköt
az univerzumban velük,
hatalmas energiát ád,
bennem itt marad már nevük.