Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Árnyékba bújt árnyék

, 427 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Gondolat

Kitép magamból a félelem,
múltammá lett a rozsdás jelen.
Szavaim a semmibe haltak,
árnyéka lettem konok magamnak.

Szemedből loptam szép csodákat,
nekidőltem házad falának,
árnyék lettem árnyékba bújva,
fényedre vágyva újra meg újra.

Vörös lesz bennem minden sebben,
igaz reményben, gyötrelemben.
Holdra sárgult szédült haragban,
lélekig búvó szép akaratban.

Árnyékom poros útra tévedt,
bakancsom rongyos, végítélet'
szelébe fehér szirmok halnak,
feledve minden nyomát magamnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 7
Kereső robot: 14
Összes: 40
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Magyari Emese


Page generated in 0.0424 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz