Bolondos nyár volt, élettel teli.
Álmomban a sors mellém rendeli
angyali seregének új tagját,
aki rajtam is segít, ha hagyják.
Én megnyílok előtte és várom,
mily szentség épül fel idén nyáron,
csak az oszlopok alapját rakom,
de erős a váza és a karom.
Az a kar, mely átölel majd egyszer,
és talán majd sohasem ereszt el.
Lesz új lelki társam, csodás remény,
ő lesz életemben az égi Fény!
Nem hittem, hogy még ilyenre lelek,
friss vért pumpálnak újra az erek,
hogy valaki hisz bennem és tudom,
most már vakon követem az úton.