Egy hang szól a távolból: "Ricsi, add már fel! "
De nem teszem meg, nekem még mennem kell
Megyek amíg fénylenek a csillagok az égen
Mert minden életben ott van egy kis éden
Senki kedvéért fel nem adom, amit elkezdtem
Ha bizonytalan vagy, csak nézd meg jól a szemem
Nem mindig rossz, ha valamit tiltanak
Ne másoknak akarj meg felelni, hanem magadnak
Maradnak még sebek, és maradnak még hegek
De én akkor is megmászom a legmagasabb hegyet
Az életem csak rímek, papírok meg számok
Az életem munkája, hogy mit érzek vagy látok
Az élet nem mindig lehet habos torta
De felállok akkor is, ha az élet letaszít a porba
Küzdök, amíg csak lehet, és amíg van az erőmből
Nekem még tiszta a lelkem, ezért nem adok a véremből
Olyan rapet adok, amitől még az acél is átszakad
Az én hangom és rímem nem sétál, hanem átszalad
Mint a fény, olyan tisztán és fényesen
Amit én adok a szádba, attól nem leszel éhesebb
Amit én látok, azt más nem látja
Amit én rappelek, azt más nem tudja
Megremeg a levegő, ha hallod a szövegem
Az egész eget a rímeimmel lefestem
Ha akarod, beszínezek minden csillagot
Én nem az szerint élek, amit a társadalom parancsolt
Online látogatók:
Látogató: 83
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22 
Összes: 105
