Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lányomnak

, 911 olvasás, Bozsik Barbara , 1 hozzászólás

Bánat

El kellett volna mondanom még,
hogy miért forog a föld és miért kék az ég;
el kellett volna mondanom még,
hogy a tűz éget, sose tedd bele a kezecskéd.
El kellett volna, de már nem maradt idő,
hogy egyik év után a másik hogyan jő,
hogyan kanyarog az "S" betű a papíron,
és megmutatni, a nevedet hogyan kell leírnod...
El akartam mondani, de nem engedték,
hogy nem a világ rossz, hanem a jónak vélt
emberek, akik megölelnek és azután hazudnak Neked.
El akartam magyarázni, de Belém ölték a szót,
hogy mindig légy engedelmes, tiszta és jó,
mert meg fog próbálni a Sors még ezerszer,
és csak úgy győzhetsz, ha jó vagy és türelmes.

El akartam mondani, de már nem lehetett,
hogy az életben semmi sem fontos, csak a Szeretet.
Ha száz évig sem látlak, Drága Kicsi Babám,
akkor is szeret szívéből örökké, a Te ÉDESANYÁD.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Bozsik Barbara
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 231
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.1356 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz