Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az én szülőföldem

, 768 olvasás, Alberczki László , 20 hozzászólás

Ezerszín

Itt születtem én, a Dél-Alföld vidékén,
pusztaság a szívem, szülőföld énnekem.
Virágos mezőkön gyermekként futottam,
nyíló vadvirágból, koszorút is fontam.

Merengek az égre, távoli vidékre,
aranyló kalászok, és kéklő szarkaláb,
odafenn Sas-madár, köröz, majd meg-megáll.
Kering a magasba, leszáll egy falatra.

A mezőn birkanyáj, csengőszó messze száll.
Szentjánosbogarak, kicsi fényt gyújtanak.
Juhászbojtár ballag, megy a birkák után,
magasból tekint rá a fénylő holdsugár.

Fényes nap mosolyog a kicsi falumra,
fölé magasodik a templomnak tornya.
Szép szőlőlugasok díszítik a tájat,
bárányfelhők alatt a vadludak szállnak.

Fenyves erdők szélén sírok domborodnak,
szomorú betűkkel fejfák válaszolnak.
Ha majd az én szívem nem fog már dobogni,
itt fogok majd én is e földben nyugodni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Alberczki László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Sanus
 · Sutyi


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz