Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az Isten szeretője

, 251 olvasás, bcermidoff , 6 hozzászólás

Gondolat

Sápadt holdvilágba
belelóg a bánat.
Felhők penésze
ellepi a tájat.

Hiába lobbantam lángra,
hogy a világ lásson,
holtan hullott vissza rám
néma kiáltásom.

Hálátlan az élet,
mert a szív mostoha.
Ha egy nyelvet nem szeretsz,
nem beszéled soha.

Disznók közt fetreng
az elhízott szeretet.
Vértelen poéta
piócán vág eret.

Emlékszel-e,
érted harangokat törtem
s most itt fekszem előtted a sárban
elgyötörten.

Időkabátba bújsz,
mely kifordul hirtelen.
Eltűnsz egy hűlt egóba,
ahol már nincs helyem.

És várok ártatlanul,
míg végleg elfelednek.
Az Isten szeretője vagyok
én, átkozott eretnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: bcermidoff
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 30

Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz