Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pillanatom csendje

, 440 olvasás, Pandora , 4 hozzászólás

Elmélkedés

A csend homálya fojtó álmodás,
torzót tör belőlem kemény keze,
kipattan testem ezernyi sebe,
látom csöppentő vérem pirosát,
mint porlasztott permetként hatol át
falakon, szédült álmot rejteget,
opál-ködében úszva lebegek,
míg képfoltok vágyó buja almot
raknak elém, hallom, hogy a dalnok
miként zeng, s holtkörök fölött kereng
szaggatott csendem foszlánya, szemem
cseppbe fűzi kéjes áramlatán
szűkölő létem rongy látomását,
s az élvezettől megfosztott jelent.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 6
Kereső robot: 10
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Nikolett
 · Öreg


Page generated in 0.0305 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz