Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Feljegyzések a Paradicsomból 9.

, 474 olvasás, ariel , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Újabb szép nap a Paradicsomban. Negyven fok, hőség, tespedés. Olvasok.
Nem hiába. Szelektálni szoktam, de azért még így is beleütközök érdekesnek nem mondható, de elgondolkodtató írásokba.
A legújabb rémhír az ezoterikusnak mondott felületeken is vitákat kelt. Azt mondják, elkezdődött a világ spirituális megsemmisítése. Persze már nem most, sokan már húsz éve tudják. Ki tudja, honnan és miért... Eltévelyedtünk, azt mondják. Nahát... Elgondolkodtam azért, mivel nem vagyok ostoba ember, alapvetően sok dolog érdekel, hiszek is számtalan lehetőségben, és a természetes kíváncsiságom sem hagy nyugodni. Vajon kik ezek a mindentudók? Van olyan ember, aki betekintést nyerhetett azokba az univerzális képekbe és történésekbe, amik egyébként emberi léptékben nem is érthetőek? Mert nem elérhetőek... Meglehet. Nagy ember lehet. Vagy emberek... Nekem csak egyszerű emberi agyam van. Nem beszélgetek túl sokat a cikkek által sokat emlegetett Uriel arkangyallal, az univerzum összes tudásának őrével. A karma őrével. Az Akasa krónika őrzőjével. Bár néha előfordul... Szeretek kérdezni...
Sokat gondolkodtam azon, vajon elég-e a hit, hogy teljes bizonyosságban élhessük le az életünket, és tegyünk olyan állításokat, amelyek nem adnak más alternatívát a tudatnak, csak azt az egyetlen egyet, amit ők állítanak. Kérdések kérdések hátán a fejemben... Még mindig nem tudtam rájuk válaszolni. De úgy tűnik, mások igen.
Nézzük hát a lehetőségeket!
Azt mondják, kétféle ember él ma a világban.
1. Teremtéstörténetben hívők
2. Az ősrobbanás-elmélet szerelmesei

Mindegyik elmélet pusztán elmélet, mivel senki sem bizonyosodott meg arról, hogy valóban az ő választása az egyetlen és igazi. Senki nem járt azokban a dimenziókban, vagy legalábbis nem biztos. Álom és valóság összekeveredhet. És szokott...
Pláne lényeges kérdéseknél, amik fogva tartják azt elmét, ami ezért folyamatosan válaszokat keres.
Mikor keletkezett a világ? Mikor lesz vége? Miért? Kérdések bőven akadnak. Válaszok is, bár erősen megkérdőjelezhetőek...
Ami tény, a földi világ sosem volt paradicsom, de pokol sem. Kinek-mi. Talán a bardóval lehet egyenértékű. Talán maga is egy bardó. Talán a felemelkedésig/megvilágosodásig minden csak egy újabb bardó...

Isten vajon választ ad-e arra, hogy miért tágul a világegyetem? Miért vannak alvó fekete lyukak a naprendszerek szívében? Miért hisszük, hogy rajtunk kívül nincs máshol élet? Miért hisszük, hogy élünk? Talán ez is csak egy álom, és valahol máshol, másik korban, más életben létezünk. Éppen csak álmodjuk, hogy 2015 nyara van, hőség, béke, háború, menekültek, szárazság, milliomos elit, haldokló tízezrek, szennyezett víz, kihaló állatok, alkohol, csokoládé...
Mennyire lehetünk éberek és nyitottak egy olyan világban, ahol már régóta elfogadott a térgörbület, a relativitáselmélet, a szingularitás... de nem hisszük el, hogy létezik más is a matérián kívül? Mennyire van létjogosultsága a teremtéstörténetnek, ha mások már dimenziókapukat, párhuzamos világokat, idegen lényeket emlegetnek? Miért akarunk mindenre választ kapni, ha önmagunkat sem vagyunk képesek megismerni? Csak egyre sokasodnak a miértek... Bennem. Nekem pedig sok elméletem van, és egyik sem zárja ki a másikat. Talán mert nem vagyok kirekesztő... El tudok képzelni bármit. Bárhol. Bármikor. Bárkiről és bármiről.
A földszinti szomszéd néni például evidens, hogy álruhás angyal. A másik... a másik oldalról jött, ebben is biztos vagyok. Már a szeméből látom...
Látom? Vagy csak azt hiszem. Itt és most vagyok, vagy csak a bardó játszik velem. Meg vagyunk nyomorítva mindannyian valahogy, vagy csak nem élünk a lehetőségeinkkel?
Elképzelhető, hogy a világ általunk ismert része olyan, mint egy óriási doboz, benne sok alig látható, aprócska dobozzal, amik belsejében egyetlen mikro-méretű sejtszerűség foglal helyet. Ezek vagyunk mi. Szabad a mozgásunk, a tudatunk. Helyet és helyzetet is változtathatunk, lehetünk feljebb és lejjebb, középen, vagy az egyik szélen... Szabadok vagyunk. A dobozon belül. Determinálva vagyunk, bár nem tudunk róla. És még ha ki is tudnánk kerülni a személyes „világunkból”, csak egy újabb, nagyon dobozba kerülnénk, ami végtelennek és határtalannak tűnik majd... És mégsem maga a világ. Csak egy része. Igazolható-e mindez tudományosan? Nem. Ahogy Isten létezése és a teremtéstörténet sem, és ugyanígy az ősrobbanás-elmélettel is gondok vannak, a kezdeti szingularitás miatt. Mert nem lehet, legalábbis eddig még nem sikerült mindent egyetlen szuper-sűrűségű pontra redukálni...
Olvasom, hogy jön a világvége... Megint. Mindig jön. Lassan talán már ideérhetne... Akkor talán megértenénk a lényeget. Vagy nem. Eltűnünk, válaszok nélkül. Probléma? Nem biztos. Akkor már nem. Elvagyunk addig az elméleteinkkel... Csak ne kelljen önjelölt világmegváltókkal és modern kori prófétákkal asztrofizikai és asztronómiai vitákat folytatni, mert abban én sem vagyok otthon. Mondjuk, ők sem... Ha újrakezdhetném, azért szeretném érteni. De jelenleg az emberi természethez jobban értek. Azt hiszem, legalábbis... Bár lehet, hogy ezt is csak álmodom... És továbbra sincsenek válaszok.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 24
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Öreg


Page generated in 0.0538 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz