Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Terra(kotta)

, 369 olvasás, Pandora , 4 hozzászólás

Ezerszín

Még készülne kinyílni a rózsa,
mint napszikrás aszály a kerteken,
eső híján száraz már a tócsa,
zörgésre kész a nád a berkeken.

A lehunyt szem fényt ad a homálynak,
most nem tartja fel semmiféle gát,
pimasz rabló, ki mindenen áthat,
meleg párában lopózik tovább.

Lelket őröl, nem érzi a vesztét,
így lankadatlan bandukol, nyomaszt,
majd értetten ránk rakja keresztjét,
kévébe fűz és szérűbe kopaszt.

Hűst adó est mentéjén haladva,
enyhülésre feszül létem kedve,
úgy miként a csend fénye a falra,
s látom mint lop bíbort tenyeredbe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 29
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.1019 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz