Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmegyek

, 441 olvasás, Bozsik Barbara , 11 hozzászólás

Bánat

Olyan üres vagyok,
mint az asztalon hagyott
kiszáradt borospohár.

Csak a csend ölel át,
lelkembe sebet váj
a nihil, a semmi, a magány.

Utolsó pillanatok, elmúlok,
elsétálok, de lábnyomom,
(míg homokot nem sodor bele a szél),
megmarad, mint kémények sarkán a korom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Bozsik Barbara
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 8
Kereső robot: 48
Összes: 105
Jelenlévők:
 · deb
 · eretnek
 · Jacko
 · Kankalin
 · kovacsgabor
 · Kránitz Laura
 · lyanoka
 · Tollas


Page generated in 0.0695 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz