Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmegyek

, 465 olvasás, Bozsik Barbara , 11 hozzászólás

Bánat

Olyan üres vagyok,
mint az asztalon hagyott
kiszáradt borospohár.

Csak a csend ölel át,
lelkembe sebet váj
a nihil, a semmi, a magány.

Utolsó pillanatok, elmúlok,
elsétálok, de lábnyomom,
(míg homokot nem sodor bele a szél),
megmarad, mint kémények sarkán a korom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Bozsik Barbara
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 3
Kereső robot: 46
Összes: 82
Jelenlévők:
 · blaszlo
 · Thalassa
 · wokendreamer


Page generated in 0.0478 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz