Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Az anyós

, 574 olvasás, Alberczki László , 10 hozzászólás

Somolygó

Egy kedves anyós a sok közül, gondolataiba merül: " Meg kellene látogatni a lányom, és a vejem, biztosan nagyon örülnek majd nekem. Szavát beváltja, máris készülődik a nagy utazásra. A vő elsőként értesül róla: " Jön majd a mama, látogatást tenni, én pedig megyek a gyógyszertárba, idegnyugtatót venni ". De még hogy szabadságot is kell kérni?..
Elérkezik a nagy nap. A vő, és a családja, az anyósa elé mennek az állomásra. Várnak mindhiába. A vő mosolyog magába: " Hátha a mama nem vállalkozott a nagy utazásra. " De egyszercsak mit látnak szemei, az utasok között, az anyósát véli felfedezni. Gondolja magában: " Mégis idetalált a vén satrafája, bár ment volna egy másik állomásra. "
Hazaérnek, sokat beszélgetnek, a kedves mami szórakoztatja őket. Gyötrelmesen telnek az órák, és a percek. Este van, eljön a pihenés órája, de az egész házat felveri az anyós horkolása. Hajnali csendes óra, szegény vő, és a család többi tagja, pihennek az ágyban, de felébrednek a nagy rikácsolásra. A vő dühöng magába: " Semmi se jó, mindenbe üti bele az orrát, az ördög vinné el, ezt a csúf boszorkányt. " Másnap az anyós nézelődni készül, és az állatkertbe kell vinni, de még a gyerekek se akarják elkísérni. Öltözik, csinos akar lenni, vejének sikerül egy csúf ruhára rábeszélni. " Milyen szép a mama, " - így dicséri, " már csak egy kalapot kell feltenni. " Örömmel viszi az anyósát az állatkertbe, hátha ott fogják majd, egy ketrecbe. Odaérnek, nézelődnek. A vő is jól szórakozik, az anyósa hasonmását keresi, és a vízilóban fel is fedezi. Az Oroszlán ketrece előtt, hosszan elidőznek, aki nagy szemeivel nézi az anyóst, mert úgy fest mint egy bohóc. Ha most a kedves vő, varázsolni tudna, a ketrec ajtó biztosan kinyílna. Szegény vő ábrándozik magában: " Bár a mama a búcsúba menne, ott ráülne az ördöglóra, az meg vinné a pokolba. "
Telnek a napok, a nagy melegben az anyós fürödni menne. A veje töri a fejét, hová kellene vinni az anyósok gyöngyét? A Nílus sajnos nagyon messze, de a bányató, itt van helyben. A család többi tagja most sem akar velük tartani, így hát kénytelenek ismét kettesben menni.
Ahogy a tóhoz érnek, az anyós vízbe veti magát, szuszog, és prüszköl, csak úgy hullámzik a hatalmas víztükör. A vő ámul magába: " Úgy úszik a vén boszorkánya, mintha Hód lett volna az anyukája. " De hirtelen a fürdőruha beakad egy horgász horogba, és leesik róla. Szégyenében a víz alá bújik, de a vő nagy bánatára, ott csak rövid ideig tartózkodik.
Másnap a hírekben már lehet olvasni, hogy a közeli tóban, egy szörnyet láttak úszkálni.
Lassan eljön a látogatás vége, elbúcsúzik a család. A vő készséges, mint még soha, mert az anyósát viszi az állomásra. Örömében puszit ad az arcára: " Végre hazamegy a vén satrafája!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Prózavers
· Írta: Alberczki László
· Jóváhagyta: Biró Erika

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 3
Kereső robot: 19
Összes: 38
Jelenlévők:
 · A-ny
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0458 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz