Ki hogy szeret,
nem főszerep.
Versben élek,
fáklyaképpen.
Méltóképpen.
Szó a kincsem,
szinte minden!
Kéktől érők,
istenfélők.
Vaj' túlélők?
Szabad forma,
kortárs-norma...
Gyermekeim,
egytől-egyig
Leheletnyik...
Elégia,
milyen igaz!
Bánat, öröm
összekötöm.
Van sok közöm...
Az Énképek
életképek,
– s vajon épek,
tükörképek!?
Ugye, szépek!?
Jellemrajzok,
belső harcok...
El nem rémiszt,
hisz nem tévhit,
– csak a mégis!